bcsaby
842 poze   54099 vizite

t Fontos tudni HU

A dísztyúkok elhelyezése, tartása.



A házityúk tenyésztés eredményessége nagyban függ a tartási helytől, valamint a madarak gondozásától. A modern hús és étkezési tojás termelő üzemek a baromfiakat előre meghatározott tartástechnológia szerint tartják. A napos baromfiaktól kezdve a kifejlett állatokig, minden korosztály számára elő van írva a helyes tartásmód, a takarmányozás és az ajánlott környezeti igények, ahol az állatok optimális körülmények között a legnagyobb hatásfokkal termelhetnek. Sajnos a díszbaromfi tenyésztők számára ilyen iránypontok nem állnak rendelkezésre, ezeket legtöbbször önmaguktól kell kitapasztalni. A kis létszámú díszbaromfi állományok esetében, hacsak nem képviselnek valamilyen roppant nagy értékű fajtát, a legtöbbször lehetőség sincs arra hogy a környezeti hatásokat be tudjuk állítani. A környezeti tényezők hatásait csak mérsékelni tudjuk, hogy madaraink el tudják viselni a szélsőséges időjárási hatásokat.

Vizsgáljuk meg a dísztyúkok tartási helyével szemben támasztott követelményeket. A leghelyesebb megoldás az, ha tyúkjainkat fajtánként és lehetőség szerint színenként is szétválogatva tartjuk. Egész évben így ajánlatos tartani őket, mert a tenyészidényen kívüli összevegyítésnek sok hátrányos következménye lehet. Igaz ugyan hogy gondozásuk sokkal könnyebb, de a kellőképpen össze nem szokott madarak a csipkedési sorrend kialakulásáig komoly sérüléseket okozhatnak egymásnak. A sorrend kialakulása után pedig a gyengébb egyedek állandó zaklatásnak és folyamatos menekülésnek lesznek kitéve, melynek következményeként tavaszra nem várhatunk tőle megfelelő teljesítményt. A betegségek kórokozói és a paraziták terjedése felgyorsul.

A tenyészállományok kiscsoportos elhelyezésekor figyelembe kell venni a helyes ivararányt. A szakirodalmak szerint a házityúk helyes ivararánya 1:10, ami azt jelenti hogy 1 kakas, 10 tyúkot tud megfelelően ellátni a tenyészidőszak folyamán. Ilyen ivararány esetén a tojások termékenységi százaléka 80-90 % lesz. A díszbaromfiak esetében ez az arányszám módosulhat. Mivel sok különleges tollazatú fajta létezik, valamint az óriás és törpe alkatú fajtáknak más és más a vérmérséklete, ezért szerintem az optimális arány 1:5-1:7-re módosul. Az állománysűrűség szintén attól függ hogy milyen méretű és vérmérsékletű fajtát akarunk elhelyezni a karámban. A szakirodalom tenyészállományok elhelyezésekor tojó típusú fajtáknál 5-6 db/nm egyedsűrűséget javasol, hústípusú fajtáknál 4-5 db/nm-t ajánl. Ezek a mutatók számunkra nem sokat segítenek. Szerintem a legideálisabb egyedsűrűség egy nehéztestű fajtánál 1-2 db/nm, a könnyűtestű fajták esetében 3-5 db/nm, a törpéknél pedig 6-8 db/nm. Ezeket a számokat részben saját tapasztalataimra, részben pedig Holland és Német tenyésztők ajánlásaira alapozom.

Baromfiainkat tarthatjuk teljesen zárt körülmények között. Ebben az esetben egy erre a célra kialakított épületen belül helyezzük el madarainkat. Az épületben kis karámokat alakíthatunk ki, melyekben a tenyészcsoportokat helyezhetjük el. A karámokban érdemes kis ólakat elhelyezni, ahová a madarak éjszakára behúzódhatnak, vagy ülőfákat készíteni. A karámok kialakításánál ugyanazok a szempontok mérvadóak, mint a szabadban elhelyezett kifutós tartású karámok esetében. A másik lehetőség hogy az épületen belül ketreceket helyezünk el, melyeknek zárt deszka padlójuk van, az oldalait pedig fém vázra feszített drót fonat alkotja. A ketrecek belterületét az elhelyezni kívánt madarak száma határozza meg, belmagassága 50-60 cm lehet. Ezeket a ketreceket egymás fölé rakva, 2-3 szintet is kialakíthatunk. Ilyen tartásmódot azonban csak kis mozgásigényű, törpe fajták esetében alkalmazhatunk. Az épületen belüli tartásnál mi állíthatjuk be a környezeti paramétereket, a legoptimálisabb mértékben / hőmérséklet, páratartalom, fény, légmozgás /. Előnye az ilyen tartásmódnak hogy a káros hatásokat kiküszöbölhetjük, pl. csapadék, szél, vadmadarak, ragadozók. Hátrány hogy folyamatos kontrolt igényel, a madarak természetszerű tartási igényeit pótolnunk kell, és nem utolsó sorban drága.



Ilyen tartásmódot csak különleges tollazatú fajták esetében javaslom / hosszúfarkú, dús lábtollú, nagy bóbitájú és selyem tollazatú fajták /, valamint néhány különleges ázsiai származású viador fajtánál. ..................
NAPOS CSIBE FOGADÁSA:

A napos baromfi fogadása előtt szükséges az ólak, etetők, itatók fertőtlenítése. Az ólak esetén ez történhet frissen oltott mésszel ill. klórmésszel. Az etetőket és az itatókat lehetőség szerint / Hypo, Formalin, Bromosept, stb./ kezeljük.
Nagyon fontos, hogy a padozat felett 1 méterig 36 o C legyen. A naposcsibék testhőmérséklete 42oC! Ha a komfort érzetük nem megfelelő az elhulláshoz vezet, ebből fakadó reklamációt nem áll módunkban elfogadni!
Naposcsibék etetése, itatása:

A takarmányozásra vagy jó minőségű intenzív tápot használjunk, vagy koncentrátummal készítsünk házilag megfelelő minőségű keveréktápot. A napos baromfinak fehérje dús és legfőképp finoman őrölt baromfi indítótápra van szükségük. Ez azért nagyon fontos, mert ellenkező esetben csak a számára kedvezőbb ízű, alakú és színű takarmányt kicsipegeti és a többi, számára fontos vitaminhoz nem jut hozzá egyenletesen. A 3. héttől baromfi nevelőtápot, 5-6. héttől baromfi befejezőtápot javasoljuk. Meg kell akadályozni a takarmány kiszóródását, mert a különböző fertőzésekhez vezethet. A csibék előtt mindig legyen friss víz, illetve folyadék. A érkezés után egy órán belül innia kell a csibének, mert különben kiszárad, fejletlen marad. A víz hőmérséklete minimum 26oC legyen.
A naposcsibék vitaminozása:

A naposcsibéket garantáltan vakcinázottan hozzuk forgalomba, Baromfipestis elleni védelmet kapnak. Az első héten kamillateás itatás javasolt a hasmenés, megfázás elkerülése végett. Hátralevő időben almaecetes vagy ecetes víz is hatásos lehet.
A minőségi fehérje, vitaminos és gyógyszeres táptakarmány nagyban javíthatja a baromfik betegséggel szembeni ellenálló képességét ill. jó hatást, gyakorol a növekedésükre is.
A 14. ill. 28. nap Gumboró elleni itatás feltétlen szükséges! A vakcinát kérje állatorvosától.
A nem teljes értékű táp etetésekor (vagy táp hígításakor) ajánlott ásványi anyag és vitamin kiegészítők, vitaminok külön adagolása. Sokféle vitaminféleség kapható, felhasználásakor a mellékelt utasításokat be kell tartani!!! Fontos a szelén és E-vitamin pótlása is. Egyik leggyakoribb szelénhiányos kórkép a csirkék agylágyulása (görcsös rohamokkal jár), csirkék mozgászavara olykor lebénulással járó vázizom elfajulás, ezek kezelésére ajánlatos a Tetraselen. A csontfejlődési és tollasodási zavarok, a nyomelem hiány okozta végtag- rendellenesség, fejlődési zavar, illetve a tojástermelés csökkenésének megelőzésére adjuk a mangánt, a rezet, és a cinket tartalmazó Phylamic oldatot.
Néhány problémára utaló jel:

ha fázik => összebújik és tapossa egymást
ha melege van => széthúzódik és liheg
ha huzat éri => kitér az útjából és tapossa egymást
ha nem eszik, bágyadt => betegség, elhullás
ha hangosan, kitartóan csipog => rossz komfortérzet, betegség
ha túl erős szünet nélküli világítás => csipkedés, magasabb elhullás
ha rossz a takarmány => lassabb növekedés, elhullás, betegség
ha kevés a szelén => sántaság, leülés, elhullás
ha zsúfoltság áll fenn => lassú növekedés
ha több korosztály együttes nevelése történik => nem hoz jó eredményt, csipkelődés, szelektálódás
ha elmarad az itatók, etetők napi rendszeres tisztítása, esetenkénti fertőtlenítése => betegség, elhullás következhet be.
A tyúkok tojásevése:

A kiváltó ok többnyire az állatok hiányos mészellátás! E rossz szokás kialakulását előidézheti a termelők azon gyakorlata is, hogy a tojáshéjat nagy darabokban szórják a baromfiak elé. A kannibalizmushoz hasonlóan,a tojásevésben is szerepe lehet az "unalomnak". A jelenség fellépésekor sürgősen rendezni kell mindenekelőtt a kalciumellátást. A tojófészekbe tegyünk szénát vagy puhára dörzsölt szalmát, mert a tojótyúkok kedvelik.(1.)
Tollcsipkedés, kannibalizmus:

A tollcsipkedés és a kannibalizmus oka azonos, a fokozatbeli különbség a bántalom előidézésében szereplő tényezők összegződésével, valamint az állatok eltérő vérmérsékletével magyarázható. Kialakulását a tartási és a takarmányozási hibák mellett számos egyéb tényező is elősegítheti. (1.) Ilyenkor a legagresszívabb egyedeket ki kell venni az állományból, sérülteket is, a sérülésüket kezelni kell sebfertőtlenítővel. A kiváltó okokat meg kell szüntetni.
Kiváltó okok lehetnek:
takarmányozási hibák: nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok, fehérje hiánya, nem megfelelő takarmány etetése,
zsúfolt tartás: nagy állomány sűrűség,
éhségérzet: a takarmány kevés fehérjét és aminosavat tartalmaz,
nyersrosthiány: is előidézheti az éhségérzetet, a megfelelő nyersrost tartalmú (zab, árpa, korpa? stb.) takarmányok növelik a jóllakottság érzetét, így a jószág nyugalmához is hozzá járul,
kevés az etető- és itató hely,
erős megvilágítás: ingerlékennyé teszi az állatokat,
nem megfelelő tojófészek,
különböző stressz-hatások,
nem megfelelő levegő és szellőzés hiánya,
az állatok unatkozása, szemes takarmány illetve zöldtakarmány beszórásával elvonhatjuk figyelmüket.....



A tenyészállományokat amennyiben a szabad levegőn akarjuk tartani, úgy kis karámos rendszerben tartsuk. Ennek a tartásmódnak a lényege hogy egy kis épületet és hozzá tartozó udvart biztosítunk a baromfi csoport számára................................ ....... . KELTETÉS

Mindazon fizikai és mechanikai tényezők összessége, amelyek nélkülözhetetlenek a tojásban levő embrió fejlődéshez és kikeléséhez. A természetes keltetéskor a kotlós alakítja ki, mesterséges keltetéskor a keltetőgépben kell megteremteni a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat, levegőellátást, a tojások forgatását és hűtését. A keltetőtér hőmérséklete a kotlós alatt, a bőrrel való közvetlen érintkezésben: 39-40 °C. Az optimális hőmérséklet, amiről a keltetőtérben gondoskodni kell, 37-38°C körül van. A hőmérséklet nagyobb mérvű ingadozása nem engedhető meg, mert az embrió a 41,5-42°C-on elpusztul, 28°C-on megáll a fejlődése. A páratartalom igen fontos szerepet játszik abban az anyagcserében, amely a keltetés alatt álló tojás és környezete között lejátszódik. A csirkék számára a keltetés 18. napjáig ált. 60% körüli relatív páratartalom szükséges. Ezután növelni kell a kelésig 70%-ra. A pulykák keltetésekor is nagyobb a relatív páratartalom-szükséglet. Természetes keltetéskor a tojásokat körülvevő levegő kicserélődését a tollak átbocsátóképessége teszi lehetővé. Azonkívül naponta legalább egyszer, amikor a kotlós leszáll a fészekről, megújul a tojásokat körülvevő levegő. A keltetőgép megfelelő szellőztetéséről gondoskodni kell, mert az embrió olyan közegben fejlődik megfelelően, amelynek oxigéntartalma 21%. A tojások elhelyezése és forgatása fontos keltetéstechnológiai tényező. A tojások a keltetőgépbe hegyes végükkel lefelé tálcázva kerülnek. Kivétel a lúdtojás, amelyet vízszintes helyzetben ? légkamrával a lapos ventilátor felé - kell tálcázni. A forgatás elősegíti a szabályos vérkeringést az embrió teste és a járulékos részek között. A forgatásnak a keltetési időszak első felében van nagyobb jelentősége. A tojások időnkénti lehűlése a hőmérséklet-változást kísérő nyomásváltozás eredményeként jó hatással van a gázcserére. Legnagyobb jelentősége az intenzív anyagcsere-folyamatokat kísérő biológiai hő keletkezésének időszakában van. A korszerű keltetés-technológiában a tojások gépben és gépen kívül is hűthetők. A keltetőüzemben v. még a termelőüzemben történik a tojások előzetes kezelése, osztályozása, lámpázása, fertőtlenítése. A keltetésre alkalmas tojásokat nagyság szerinti osztályozás után tálcázni kell, ügyelve arra, hogy egy tálcára azonos nagyságú tojások kerüljenek. Egy-egy tenyészetből származó tojásokat lehetőleg ugyanabban a gépben kell elhelyezni. A gépbe berakás előtt a tojásokat legalább 24, legfeljebb 72 óráig pihentetni kell. A kelés egyöntetűsége és gyors lefolyása céljából ugyanazon keltetőgépbe azonos módon előkezelt, azonos korú, fajtájú, ill. azonos hibrid tojásokat helyeznek. A kikelt csibéket néhány órai pihentetés után osztályozzák. A jó minőségű csibe szikzacskója felszívódott, kemény tapintású. A keltetés után 24-30 óráig nem éri a csibéket károsodás, ha nem jutnak eleséghez. Naposcsibe szállítására mindennemű szállítóeszköz igénybe vehető. A zárt szállítótér hőmérséklete 22-29°C közötti legyen. Télen elő kell fűteni, nyáron pedig elő kell hűteni a szállítójármű rakodóterét. A keltetőgépek a kapacitás, az üzemanyag, ill. a hőforrás, a tojások helyzete, forgatása v. egyéb belső v. külső műszaki jellemzők alapján osztályozhatók. Ált. három fő keltetőgéptípus különböztethető meg: asztali keltetőgépek, szekrényes motoros keltetőgépek és termes keltetők. Az asztali keltetőgépek csoportjába sorolhatók a kis asztali keltetőgépek, amelyek meleg vízzel v. meleg levegővel működnek. Kapacitásuk 30-tól 900 tojásig terjedhet. A szekrényes keltetőgépek és a termes keltetők az asztali gépeknél lényegesen bonyolultabb műszaki berendezésekkel megépített készülékek, amelyek tojásbefogadó képessége 1200-tól több tízezerig is terjedhet.

Kelési idő/nap fürj gyöngytyúk fácán tyúk páva pulyka kacsa néma kacsa liba hattyú
17 28 24 21 30 28 28 35 30....................... TOJÁS

Képződés: keléskor mindkét oldali petefészek megvan. A jobb oldali 1-2 nap alatt elsorvad. Keléskor a petefészekben több ezer tüsző található. Kezdetben kis, fehér tüszők – érnek, nőnek – kis sárga tüszők – növekedés, érés. A stigma mellett felhasadva beleesnek a petevezető első szakaszába (tölcsér).
TÖLCSÉR – redőzött oldalfala van, a petesejt kb. fél órát tartózkodik itt. A megtermékenyítés a tölcsérben történik. A hím ivarsejtek a tölcsér belső oldalának redőin várnak a petesejtre.
ÖBÖL – kb. 3 órát van itt a petesejt, lefelé haladó forgó mozgást végez, itt kezdődik meg a sárgájára a fehérjének a rárakódása.
SZŰKÜLET – 1-2 órát tartózkodik itt a petesejt, kialakul a lágy héj a tojáson = kettős falú héjhártya. Ezen keresztül a víz még be tud áramlani a tojásba – telik a tojás. A szűkület mérete határozza meg a tojás alakját.
MADÁRMÉH – 19-20 óra, kialakul a meszes héj.
UTERO-VAGINALIS átmenet – 1-2 cm-es kanyarulat
VAGINA – 6-7 cm hosszú szakasz, 10-20 perc
KLOÁKA – a megtojás pillanatában kitüremkedik és visszafordul, ezáltal elzárja az ürülék útját, így a tojás sterilen jön a világra.
Külvilág
Egy tojás képződése több mint egy napot vesz igénybe: kb. 25-26 óra.

A tojás összetétele:
Sárgája: a tojás tömegének 32%-t adja. Petesejt. Szikhártya veszi körül, ez tartja össze. Legfelül található a csírakorong, itt termékenyül meg. Alatta a latebra, ez a sárgájának a leghígabb része, sűrűsége miatt legfelül tartja a csírakorongot. A sárgájában 4 sötét és 4 világos réteg váltja egymást – a világos résznél nem épült be takarmány. Sárgája színét a xantofil adja – kukoricából veszi fel. Összetétele: 48% víz, 31% zsír, 17 fehérje, 2% ásványi anyagok, 2% egyéb (vitaminok: A,D,E, B1,B2)
Fehérje: a tojás tömegének 57%-t adja. Védelmi funkció: embrió védelme a mechanikai sérülésektől, valamint a fehérje ion és víztartó képességének révén a mikroorganizmusok ellen. 2 réteg különül el benne: sűrű fehérjeréteg és a híg fehérjeréteg. Mindkettőnek van belső és külső rétege. A tojás lefelé tartó forgó mozgása miatt (öböl) a belső sűrű fehérjeréteg felcsavarodik és létrehozza a jégzsinórt – középen tartja a sárgáját. Összetétele: 88% víz, 10% fehérje, 2% ásványi anyagok (vitaminok + Ca,P,Mg,mikroelemek), 0,01% zsír (26% lecitin, 1% izolecitin, 4% kefalin, 4% koleszterin, 64% egyszerű zsírok)
Kettős falú héjhártya: egy külső és egy belső hártyából áll. A külső 3x vastagabb és erősebb. A hártyák fehérjefibrinszálakból állnak, permeábilisak: O2 bemehet, CO2 eltávozhat. A hártyák között légkamra található. Ez a tojás tompább végénél alakul ki. A tompább vég kerül először a külvilágba, lehűlik, kialakul – mechanikai folyamat. A csibe első légvétele innen történik.
Meszes héj: -kristályos alkotórész: kúpos kristályos réteg, csuklyás alapréteg és oszlopos réteg.
-szerves alkotórész: mamilláris réteg, erre szivacsos réteg épül.
-csatornácska=pólus: az alkotórészek között, a gázok itt áramlanak, kutikula borítja. A kórokozók nem jutnak be a tojásba és meggátolja a tojás túlzott vízveszteségét (ezért nem szabad a tojást megmosni).
Hormonális háttér: -oocyták hormontermelése
-fehérje termelés beindítása
-meszes héj kialakulása
2-3 héttel a tojásrakás előtt indul be.
Petefészek – sárgatestek – ezek ösztrogént termelnek › máj – lipid termelés beindulása, zsírmáj kialakulás megkezdődik – zsírsav anyagcsere elindul – foszfovitalin képződik › sárgatest , innen 2 út:
e ösztrogén, tesztoszteron: a belek nyálkahártyájára hat. Aktívvá teszi arra, hogy a D vitamin hatására Ca áramoljon ki. A Ca a csöves csontokba áramlik, ezek 20%-kal is megnagyobbodhatnak, később innen megy a tojásba.
eösztrogén, progeszteron: a petefészek öblében megindul a tojásfehérje képződés, a meszes héj az uterusban rakódik rá.
Az összetétel változása: a tojás tömege is változik az idővel, a tojástermelés vége felé kisebb tömegű tojásokat tojnak. A sárgája tömege alig változik (max.4%-ot változik), csak a fehérje változik döntően.
A tojás tömegét befolyásoló tényezők:
Genetikai háttér: Leghorn (egyhasznú)– kicsi tojás, Plymouth (kettős hasznosítású) – nagyobb tojás.
Időjárás: évszak, hőmérséklet. Kisebb tojás i tartósan alacsony hőmérséklet (a takarmány a fűtésre megy), tartósan magas hőmérséklet (nem veszi fel a takarmányt)
Takarmányozás: -fontos a takarmány fehérjetartalma (átl. 15% nyersfehérje szükséges)
-fontos az aminosav összetétel, limitáló fehérje: cisztin, metionin
-a linolsavtartalom csökkenti a tojástömeget
-az ásványianyag tartalom a tojásminőséget befolyásolja
-mérgező anyagokra érzékeny az állat: szermaradványok, peszticidek, inszekticidek, mikotoxinok: spermiogenezis leállhat vagy embriófejlődés befolyásolása.................................................. AZ ÓRIÁS BRAHMA

Ez a díszbaromfifajta hatalmas méretével és elragadó látványával vívta ki hírnevét. A baromfik királyának, illetve óriásának szokták nevezni. Minden színváltozata elragadó látványt nyújt csodálójának. A kiállítások illetve börzék elsőszámú látványossága.

Általában nem haszonállatként, hanem díszbaromfiként ékeskedik a kertekben, udvarokban. Masszív, széles formája és átlagon feletti nagy teste által erőteljesnek tűnik. A brahma könnyen felnevelhető, időjárástűrő és jó tojófajta.

Általában a brahmákról (fajtatörténet)

A brahma ázsiai és amerikai eredetű. Az első példányokat Chamberlain New Yorkban (1846) matrózoktól vásárolta. Származási helyéről azonban nem állnak rendelkezésünkre pontos feljegyzések. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a brahma a Chochinnak és a maláj tyúknak a keresztezése lehet. Hazája valószínűleg India, a Brahmaputra (nevét is innen kapta) folyó mentén elterülő füves területek. Az első világos brahma 1852-ben érkezett Angliába, majd 1853-ban érkeztek az első sötét színű példányok. Az első madarak Németországba a 19. század ötvenes évei körül érkeztek. A brahma elragadó látványával hamar megkedveltette magát, ezáltal elterjedése felgyorsult. Kezdetben csak a világos és a sötét színváltozata volt elterjedt, azonban mára rengeteg színváltozata ismert.

Gazdag színválaszték

Mint már említettem, az első brahmák világos és sötét színekben érkeztek Európába. Itt kezdődött meg a színváltozatok kitenyésztése. A kolumbián és az ezüst brahmával talán egy időben terjedt el a fehér színváltozat is, azonban manapság a fehér szín a ritkán tenyésztettek közé tartozik. Ezután következett a sárga-fogoly, valamint a sárga-kolumbián színű brahmák kitenyésztése. Aztán az utóbbi pár évtizedben megnövekedett e faj színskálája. Fekete, kék, lazac, pettyes, egyéb színű kolumbiánok, valamint farktollúak következtek. Az interneten már található a sárgapikkelyes brahmáról is kép, ami a legújabb színváltozat. Úgy tűnik, a tenyésztők nem ismernek határokat. Külföldi kiállításokon már láthatunk ezüst farktollú és nyaktollazatú madarakat fehér, sárga, kék alapon, valamint megjelent a törpe brahma, aminek jelenleg 5 színváltozata létezik.

Talán az ún. japán tyúkon kívül nem is létezik még egy olyan fajta baromfi, aminek ennyi színváltozata létezne és ekkora népszerűségre tett volna szert. (Talán még a Chochin, ami vetélkedhetne a brahmával a nagytestűek közül.) Hazánkban ezek a különböző színváltozatok kissé lassabban de folyamatosan tenyésztőre találnak. Egyre többen kezdenek a külföldi kiállításokra és börzékre járni, ahol nagyon jó minőségben kaphatók a madarak. Itthon is nagy divatja kezd lenni a díszbaromfi-tenyésztésnek, aminek szívből örülök.

Tartás, elhelyezés, takarmányozás

Mivel a brahma lábtollal rendelkező fajta, ezért különösen vízmentes helyet igényel, hogy ezek a tollak ne menjenek tönkre.

Elhelyezésükkor figyeljünk arra, hogy a madaraknak megfelelő mozgástere legyen, valamint arra, hogy lehetőség szerint egy helyiségbe csak egy kakas kerüljön, mert a kakasok hatalmas károkat tehetnek egymásban. Különösen ügyeljünk arra, hogy a helyiségben semmi olyan kiálló rész ne legyen, amiben a baromfi lába el tud akadni, hiszen a brahma legérzékenyebb pontja a lába. A tojóknak nagyon fontos a megfelelő méretű tojóláda, amit könnyen elérhető helyre tegyünk. A brahmának létezik költési hajlama, bár nagyon csekély, ehhez megfelelő helyet kell biztosítani számukra. A tyúkok első évben 140 db tojást, a második évtől kezdve 100 db tojást tojnak, amelynek színe a sárgásbarnától a sárgásvörösig terjed. A tojások tömege 53 g körüli.

A kakas tömege 3- 5 kg közé, míg a tyúké 3- 4,5 kg közé esik. Ha madaraink súlya efelett van, akkor túlsúlyosak. Ezért figyelnünk kell étrendjük kialakítására már napos kortól kezdve. A csibék az első hetekben tiszta indító tápot kapnak, amelybe fokozatosan keverjük bele az alaptakarmányokat (darálva) mint kukorica, búza, árpa. Ezek arányát lassan emeljük. Amikor madaraink már kitollasodtak, akkor áttérhetünk a nevelő tápra, de nem azonnal, még indító táppal keverve. Amikor már az indító tápot nem kapják madaraink, akkor már szóját is keverhetünk a takarmányba. Ennek aránya maximum 5% legyen. A szójától a madarak gyors hízásnak indulnak, ezért kell fokozottan figyelni az arányára. A gyors növekedés miatt takarmány-kiegészítőt és vitaminokat is használnunk kell, mint Futor, ÁP-17, Kofacit nevezetű takarmány-kiegészítők egyikét. Vitaminok közül pedig bármelyik megfelel, csak madaraink hozzá tudjanak jutni. Ha legalább mindezeket betartjuk, egészséges és erőteljes állományra számíthatunk. (Tenyészetemben ez a nevelési módszer bevált és bátran ki merem jelenteni, hogy az elmúlt években egy madár sem hullott el, sem növekedési sem kifejlett korban. Napos korban kb. 8%-os volt az elhullás.)

Ezen kívül nagyon fontos még a helyiség tisztántartása, valamint a madarak rendszeres ellenőrzése. A helyiség ne legyen légmentes (főleg télen, amikor nejlonnal le szoktuk keríteni a voliereket.) hiszen nagyon fontos a levegő cseréje a madarak egészsége szempontjából. A magas páratartalom kedvez a kórokozók terjedésének, valamint az ammóniában dús levegőnek idegkárosító hatása van. Ez általában akkor jelentkezik, ha a helyiség túlzsúfolt, vagy ritkán van takarítva. Bár a takarítással nem ér fel, de ammónia-megkötő szerepet tölt be a zeolit.

Takarítást rendszeresen végezzünk, hiszen a salakanyaggal rengeteg betegség terjed madárról madárra. Évente legalább kétszer fertőtlenítsük ki az egész helyiséget (tenyészidőszak előtt, illetve után). A meszelés nem a legjobb fertőtlenítési mód, inkább valamilyen folyékony permetezhető fertőtlenítőszert alkalmazzunk.

Bár ez nem tartozik a brahmák leírásához, de fontosnak tartottam leírni, hiszen higénia nélkül nem lehetséges a madártenyésztés. Minél többet fordítunk a higéniára, annál kevesebb megbetegedés és kiadás (gyógyszerekre) fog érni minket.

Mire figyeljünk a vásárláskor

Mielőtt vásárolni indulunk, győződjünk meg arról, hogy milyen színű gyűrű melyik életkort jelöli. A vásárlásnál a legfontosabb, hogy a madárnak ép, egészséges, csillogó tollazata legyen. Ne féljünk a madarat a kezünkbe venni és alaposan átvizsgálni a tollazatot, izomzatot, csontozatot. A legfontosabb a láb egészsége, melynek megfelelő színe a sárga, a lábujjakon a bőr ne legyen pikkelyes és fehér. A vásárlandó madárnak szép félkör alakú, dús lábtollazata legyen. A hátsó sarló- és kormánytollak ne legyenek túl élesek, magasan hordottak. A szárnyak ne lógjanak és a nyeregtollazat alatt tartsa a madár. A nyak ne legyen túl hosszú, és legyen tollal gazdagon borított. A mell és hát legyen széles. Az arc tollazat nélküli és vörös színű. A legfontosabb és legszembetűnőbb a taréj, amely kicsi és háromsoros, koronák nélküli, nem ferde. A csőr ideális kinézete: rövid és erős, sárga, kék, illetve fekete "foltokkal". A fej kicsi és szigorú kinézetű. A szem narancsvörös, illetve barna.

Remélem a leírtakkal sikerült elérni legfontosabb szándékomat, vagyis azt, hogy az emberek minél jobban megszeressék ezt a fajtát, hiszen tenyésztésük során az ember rengeteg élményt, gyönyörűséget élhet át. Ez a legszebb a baromfitenyésztésben. Valamint ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, hogy minél több kiállításra és börzére menjen, ahol nagyon sok hasznos információt megtudhat. Ezen kívül ajánlom a baromfiakkal kapcsolatos könyvek olvasását, amelyek rengeteg hasznos dolgot tartalmaznak. ....... AZ ORPINGTON

William Cook a kitenyésztéséhez Croad Langschan, Plymouth Rocks és Minorka fajtákat használt, melyek kiállításra alkalmatlanok voltak. Célja az volt, hogy egy jó tojás-, és húshozamú, fehér bőrű fajtát tenyésszen ki. Kiállításon elsőként 1886-ban mutatták be őket.

Erőteljes megjelenés, jellegzetes kocka testtel és bőséges tollazattal. Háta széles, farktolla rövid és széles. Melltájék mély tartású, széles, húsos. Szárnyak testhez állóak, fej kicsi, kerekded. Szemszíne a színváltozat függvényében sárgásvöröstől a feketéig. Erős csőre van. Egyszerű taraj, közepes méret 5-6 fogazattal/recével. Combok húsosak puha tollazattal, csüd erős, középhosszú, nem tollas, színe az adott színváltozattól függ.

Színváltozatok: Fekete, fehér, sárga, porcelánszínű, kék, fekete-fehér babos, kendermagos, szegett, vörös, nyírfa, sárga-feketeszegélyes, rózsástarajú.

Az orpington egy nehéz testű fajta, tehát egy húshozamú. Egyesek szerint az orpingtonleves nem hiányozhat egyetlen színvonalasabb angliai étterem étlapjáról sem. Tojáshozamuk évi 180 körüli. A fészket alacsonyan kell elhelyezni. Kimondottan nagy kotlási hajlamuk van. 1 méternél magasabb kerítéseket már alig tudnak átrepülni. Nyugodt és szelíd fajtáról van szó. Tojók hajlamosak az elhízásra. Még egy dolog, amire oda kell figyelni, hogy ködös időben ne engedjük ki őket az udvarra, mert elkezdenek "hörögni". Egy kifejezetten jó hidegtűrő fajta a Brahma.

Általános tulajdonságok: Súlya kakas 3 - 5 kg, tojó 2,5 - 4kg
Gyűrűmérete kakas: 22, tojó: 20
Tenyésztojás tömege 53 g
Tojáshéj színe sárgás
Éves tojáshozama 180 db

.



Albumul selectat nu contine nici o poza.








Comentarii album • 7
STEFF 5 februarie 2014  
jo tudni.. :)
  Raportează
kadarattila 4 august 2013  
mindig tanul az ember
  Raportează
szanto 30 septembrie 2012  
nagyon sok erdekes dolgok vannak leirva es amibol lehet tanulni.,,koszonyuk,,
  Raportează
anonim
Jónás Csaba 10 ianuarie 2011  
Üdv

Meglátogattam én is az oldalad!

Tetszik és van sok érdekes dolog amit ha engedélyed adod felhasználnék idővel az oldalamon!!

Baráti üdvözlettel:Jónás Csaba
  Raportează
bcsaby 11 ianuarie 2011  
Használd nyugodttan...sok sikert...
  Raportează
somogyiattila70 1 septembrie 2010  
gratulalok ehez az oldalhoz ezt nem semi elolvasni!plane megirni!
  Raportează
bcsaby 17 septembrie 2010  
Köszi Attila...tudod az ember mindig tanul...
  Raportează
Către: bcsaby

Mesaj:
Mesajul a fost trimis.
Trimite mesaj Înapoi Nu poți trimite un mesaj fără conținut! Nu este permisă folosirea de cod HTML in mesaje. Mesajul nu a fost trimis din motive de securitate. Va rugam sa ne contactati prin email pe adresa office@sunphoto.ro Mesajul nu a fost trimis din motive de posibil spam. Ati trimis prea multe mesaje in ultimul timp. A apărut o eroare în timpul trimiterii mesajului. Vă rog încercați din nou.